Harmadik Fejezet

Sziasztok! Vasárnap van, ami nem jelenthet mást, mint egy új Me Before You részt! Remélem tetszeni fog nektek! Köszönöm szépen a visszajelzéseket, nagyon sokat jelent! <3 Nem is húzom az időt! Kellemes olvasást mindenkinek! Vigyázzatok magatokra!
Ölel mindenkit; Csenge K.

Harmadik Fejezet - Keeping Your Head Up (II.)

Lisa

Hogy furcsa-e látni egy kerekesszékes férfit? Igen.

Sajnálom? Persze, hogy sajnálom.

Kedvesnek kedves? De még mennyire, hogy nem. 

Reggel kilenc óra előtt tíz perccel érkeztem meg a Bieber házhoz. Mason és Pattie meglepetten pillantottak rám, majd Pattie elmosolyodott.

- Max hamarosan végez a teendőivel! Addig bemutatom a házat!- mondja, én pedig bólintok és követem őt.

- Ez itt a konyha, nyugodtan kiszolgálhatod magad bármivel és bármikor.

A konyhaszekrény túlnyomó része üveg és aranyozott fogantyúk díszítik. Benne csészék és kis tányérok tömkelege, amelyek valószínűleg olyan nemes márkájúak, amiről én még hallani sem hallottam. A konyha melletti kis helység telis-tele van igen drága borokkal és pezsgőkkel. A soron következő hely egy kisebb mosodára emlékeztet. Az egész házat a fehér szín uralja, mintha valami kórház lenne, de mégsem szólhatok ellene, ugyanis letisztult és elegáns az egész. Az asztalokon gyönyörű üvegdíszek, és terítők vannak gondosan elhelyezve. Ahogy körbenézek rájövök, hogy én korántsem vagyok idevaló, sőt még talán a kertben sem lennék jó helyen.

- Ez pedig itt Justin lakrésze- mondja Pattie, majd bekopog a szobába.

- Gyere!

Benyit a szobába, ahol két férfi ül és beszélgetnek. Kizárásos alapon a kerekesszékes Justin, a kanapén helyet foglaló pedig Max.

- Már épp szólni akartam, hogy végeztünk- mondja Max, majd feláll a kanapéról és az ajtó felé igyekszik.- Este jövök- szavait Justinnak szánja, de Pattie hálásan bólint, majd Max a bejárati ajtóhoz indul.

- Justin, ő itt Lisa!- Pattie fia elé áll, aki elég nyilvánvalóan világra adja nemtörődömségét. A hatalmas ablak felé fordítja, majd kibámul rajta.

- Remek, esetleg akarod, hogy fejre álljak és tapsoljak neki, vagy egy szimpla biccentés is elég lesz?- kérdi mogorván.

- Justin!

- Szóval?- a kerekesszék megpördül én pedig szembetalálom vele magam. Kérdőn pillant rám, majd az anyjára.

- Nekem megteszi a biccentés is, bár egy Heló-t is igazán boldogan fogadnék- mondom, mire Justin csak megforgatja a szemeit, majd ismét visszafordul az ablakhoz. 

- Ne is foglalkozz vele, biztosan rosszul aludt- mondja Pattie, majd kezét a vállamra helyezi.- Kedvelni fogod, hidd el. Nem mindig ilyen mogorva. 

Nem tudom, Pattie azért hazudott-e, mert azt akarta, hogy ne mondjak fel, vagy azért, mert ő így akart megnyugtatni engem, de Justin még két óra elteltével sem beszél velem. Kérdezhetek én tőle bármit, vagy szánakozóan pillant rám, vagy pedig morog valamit és azt válaszolja: "Nyomoréknak ugyan nyomorék vagyok, de nem hülye" Még arra a kérdésemre is ezt válaszolta, mikor megkérdeztem, nem-e hozhatok neki valamit. A válasz és kérdés közötti összefüggést nem értettem, de inkább kimenekültem a konyhába, hogy készítsek magamnak egy teát. 

- Ugyan már Lisa, még csak egy délelőttöt töltöttél ott!- mondja Grace a telefonba.

- Te nem látod, ahogy rám néz! Utál engem!- mondom, majd beleharapok az ebédre elcsomagolt szendvicsembe. Épp az ebédszünetemet töltöm a közeli buszmegállóban ülve. Nemsokára vissza kell mennem, de amikor csak tehetem keresek valami kibúvót, hogy elmenekülhessek valahova. A mosdóba, a konyhába, vagy épp a nappaliba.

Justin tényleg szívből utál engem.
- Te is tudod, mennyire fontos a munkád- mondja Grace.- Tudod, hogy anyáék számítanak rád.
- Tudom- értek egyet.- De nem bírok ki itt hat hónapot- mondom.
- Mindig nehezek az első napok- mondja.- Tudod ki mondta ezt nekem?
- Én.
- Igen. Kérlek légy erős.
- Jól van- mondom, majd az órámra pillantok.- Mennem kell. Nyolcra otthon vagyok.
Elköszönök Gracetől, majd visszaindulok a Bieber házhoz.

- Kér egy kis teát?- lépek be Justin szobájába, aki a tévé előtt ül.
- Maga csak ehhez ért, ugye?
- Tessék?
- Mást nem tud csinálni csak rohadt teát? Tudja mit? Nem kell a rohadt teája, sőt nem kell a társasága sem!- mondja dühösen, majd az ajtó felé mutat.
- Én nem tehetek a sorsáról!- mondom az Én szót kihangsúlyozva.- És nem fogok kimenni, mert a bátyja és az anyja megtiltották, hogy hosszabb időre egyedül hagyjam!
- Köpök anyámra és a bátyámra meg főleg! Köpök mindenkire.
Dühösen sarkon fordulok, majd az ajtó felé veszem az irányt.
- Tudja mit?- fordulok vissza.- Felőlem fel is fordulhat, megpróbálkozhat bármivel, de én el nem megyek innen! Nekem kell ez az állás és nem hagyom tönkretegye az életemet a folytonos dühöngéseivel! Remélem ezt egy életre felfogta! Most pedig, ha nem haragszik kimegyek és hozok magának egy rohadt kávét!- mondom dühösen, majd meg sem állok a konyháig, ahol félig-meddig lehiggadok.
- Minden rendben?- lép mellém Mason.
- Ömm, persze- bólintok.- Hogyne, minden a legnagyobb rendben.
- Majd megkedveli magát.
- Azt kétlem- nevetem el magam, majd belehelyezem a teafiltert a bögrébe.
- Elég ideje ismerem ahhoz, hogy tudjam: Meg fogja magát kedvelni.
- Szeretnék önnek hinni, Mason.
- Gondolom most jön az a híres de.
- De jelen pillanatban nem gondolom, hogy lenne esély arra, hogy Justin megkedveljen.

Este hulla fáradtan és idegesen esek haza, felbattyogok a szobámba, de előtte beköszönök anyáéknak és kipakolom a hűtőt valami ehető után kutatva.
- Hát mégis túlélted!- lép be köszönés nélkül a szobámba Grace.
- Hahaha! Nagyon vicces- mondom unottan.
- Ennek biztos örülni fogsz!- vigyorog, majd a háta mögül előhúz egy kisebb pezsgősüveget.- Na mit szólsz?
- Add a poharat!- nyújtom a kezem, mire Grace elneveti magát és teleönti a poharakat.