Első Fejezet

Sziasztok! 

Itt is lenne az első fejezet remélem elnyeri tetszéseteket! Írjátok le a véleményeiteket!

Ezen kívül köszönöm szépen mindenkinek a támogatást, a rengetek kommentet facebookon és itt is! Fantasztikusak vagyok! Köszönöm szépen! <3

Jó olvasást mindenkinek!

Első Fejezet - I'm So Sorry

Lisa

- Miss Houthen! Miért van az, hogy akárhányszor találkozom magával ön mindig Mr. Chambers közelében látom, amikor világosan megmondtam magának, hogy ne tegye!- Mrs. Morris a folyosó másik oldaláról kiált rám, mire összerezzenek, majd Adam besétál a közelben lévő kórterembe. Pár pillanat múlva már előttem áll.

- Én csak..

- Ön csak mi? Hm?

- Én éppen menni készültem- mondom, majd igyekszem eggyé válni a fallal, ami mögöttem van.

- Én is így gondoltam- bólint, majd megvárja, míg visszasétálok a büfébe, ahol már hatalmas sor áll, és vár rám.

- Mit adhatok?

- Kávét kérnék.

Bólintok, majd elkészítem a rendelést és az ezután érkező tízet is.

- Minden rendben?- lép mellém Chambers.

- Egy kávé lesz, ugye?- vonom fel a szemöldökömet.

- Ne csináld ezt.

- Mégis mit? Azt hittem beszéltél ezzel a mániákus nővel!

- Beszéltem vele. Hidd el, Lisa!

- Azt hiszem, jobb ha mindennek véget vetünk még mielőtt még inkább megkedvellek- mondom, majd megkeverem a kávés pohárban a cukrot.

-  Lisa, te is tudod, hogy szeretlek és fontos vagy nekem!

- Itt a kávéd!- nyomom a kezébe a forró poharat.- Következő!

- Lisa!

- Ne hívj többé!- mondom dühösen, majd visszafordulok a kávéfőzőhöz.- Mit adhatok?

- Egy lattét! Köszönöm- mosolyog rám kedvesen a hölgy.

- Tessék- a poharat leteszem az asztalra, majd mivel senki sem áll a sorban, elindulok a főnökömhöz.

- Miss Houthen! Miben segíthetek?- kérdi Mrs.Watsen.

- Felmondok- jelentem ki könnyedén.

- Tessék? Na,de.. Miért? Lisa!

- Nagyon sajnálom. A dolgok nem úgy alakultak, ahogy szerettem volna- mondom, majd aláírom a papírokat, amit Watsen elém tett még korábban. - Mindent rendbe raktam, a kötényem is ott van a pulton a névtáblámmal együtt.

Mrs. Watsen egy borítékon nyom a kezembe.

- Három havi béred- mondja.- Mindent köszönök.

- Látjuk még egymást- mosolygok, majd az ajtó felé veszem az irányt.

- Houthen!

- Igen?

- Remélem megtalálja azt a munkát, amit keres.

- Én is- válaszolok, majd kilépek az irodából.

Beszállok rozoga kocsimba, majd meg sem állok hazáig.

- Szia kicsim!- mosolyog anya, majd furcsállva néz rám.- Hogyhogy ilyen korán itthon vagy?- kérdi.

- Felmondtam- bököm ki, majd anya kezéből kiesik a pohár, amit éppen el akar mosni.       

- Tessék? Lisa tudod, hogy minden pénzre szükségünk van!

- Sajnálom! Sajnálom, érted? Keresek új állást, ígérem! Ne haragudj rám,egyszerűen, egyszerűen nem tudtam már tovább ott lenni! 

- Kicsim, és mi van Jonathannel?

- Megvan- mondom unottan.

- Na ülj csak le a kanapéra!- utasít anya, majd a nappalira mutat.- Szóval?- néz rám kérdőn.

- Igazából nem is Jonathanről van szó- mondom, majd anya még érdeklődőbben néz rám, ami arra ösztökél, hogy folytassam a mondanivalómat- Inkább Mrs. Morrisról van szó.

- Jonathan főnökéről? Mi köze van Jonathan főnökének hozzátok?

- Hát ez az! Semmi az ég világon! Már abba is beleszól, ha a folyosón összetalálkozva váltunk pár szót- rázom meg a fejem csalódottan.

- Jajj kicsim.

- Én tényleg szerettem őt. De, de ez a nő- hangom elcsuklik, anya pedig szorosan magához húz.- Sajnálom, hogy felmondtam. Nem maradhattam ott!

- Semmi baj. Semmi baj- volt valami anya hangjában, ami felettébb megnyugtató volt.- Minden rendbe jön, hidd el- hajamat simogatja, hangja még mindig nyugodt. Pedig aggódni kellene. A család jövedelmének nagy részét az én fizetésem tette ki. Persze már csak múltidőben. 

- Mi lesz most?- nézek fel rá, kisírt szemekkel. Már vagy fél órája, hogy ott kucorogtunk a kanapén. 

- Holnap lemegyünk a munkaügyi központba, és keresünk neked egy rendes állást!- mondja lelkesen, majd rám mosolyog.
- Már, ha van olyan ebben a kicsi városban- szipogok.
- Biztos, hogy van! Hidd el kicsim! Pár nap múlva ismét lesz munkád!
- Bárcsak teljes mértékben tudnék hinni neked.
Nem sokkal később apa is megérkezik, majd mikor anya elkiáltja magát, hogy kész a vacsora Grace is felbukkan. Grace, mint tipikus húg, tartja magát a szerepéhez és akkor idegesít fel amikor csak tud.
- Szóval, mi van Jonathannel?- húzza fel szemöldökeit Grace, mire anyára pillantok.
- Grace drágám, egyél még egy kis brokkolit!- nyomja Grace arca elé a salátástálat anya.
- Most meg mi van?- kérdi Grace, majd egy újabb adag brokkolit mer a tányérjára.
- Nem vagyok éhes- jelentem ki, majd nagy lökettel felállok és felsétálok a szobámba. Bekapcsolom a tévét, majd megnézek pár krimisorozat legújabb részét aztán anya kopogtat az ajtómon.
- Hm?
- Minden oké?- pillant be a szobába anya, mire bólintok.- Hozzak valamit?
- Ne, de azért köszi- mosolygok rá, majd szó nélkül becsukja az ajtót.
Lezuhanyozok, majd berakok magamnak egy filmet, közben pedig a laptopomon kutatok állásajánlatok után. Aztán megrezzen a telefonom. Felkapom a földről a táskámat, majd nagy nehezen előhalászom a telefonom. Egy sms érkezett és egy tucat nem fogadott hívásom van.
Jonathan Chambers : Annyira sajnálom! Kérlek vedd fel a telefont!