2016. július 15., péntek

Prológus

Sziasztok! 
Nagyon örülök, hogy ilyen sok embert érdekel a sztorim! El sem tudom mondani milyen boldog vagyok! Ha tetszett nektek a rész írjátok le a véleményeiteket! Igyekszem a következő résszel, ha gondoljátok készítek egy csoportot, amiben értesítelek benneteket a következő rész érkezéséről! Nos nem is húzom tovább a szót, itt a prológus, jó olvasást mindenkinek!

Prológus

 2015. Október 14.

- Tényleg muszáj elmenned?- kérdi a lány, mikor Justin kilép a fürdőszobából.
- Ha nem kellene elmennem, itt maradnék veled, hidd el. 
Justin rámosolyog a lányra, majd a szekrényében kezd kutatni a legújabb inge után.
- Jobb lenne, ha elköltöznénk innen, és új életet kezdenénk- mondja a lány, majd kiskutya szemekkel pillant Justinra.
- Nem tehetem. Kell ez a munka és ezt te is tudod.
- Annyi megbízatásod volt már. És még mennyi lesz! Nem igaz, hogy egyetlen egyet nem tudsz mellőzni. Kérlek! Tedd meg értem! Kérlek!- a lány közelebb sétál Justinhoz, majd szorosan magához húzza a fiút.- Justin! Kérlek ne hagyj itt ismét!
- Sajnálom- mondja Justin, majd megöleli a lányt és megcsókolja. 
- Kérlek!
- Mennem kell. 
Justin az ajtóhoz lép, majd egy utolsó pillantást vet gyönyörű barátnőjére. Ekkor elhatározza, hogy amikor viszontlátja őt, el fogja jegyezni. 
Beszáll a liftbe, majd megnyomja a földszint gombot. 
- Jó reggelt Mr.Bieber!- köszönti a szálloda biztonsági őre. 
- Jobb is lehetne! Milyen időnk van ma?
- Nem jó! Hajnal óta csak esik és esik.
- Hm, akkor nincs motoros idő- mondja Justin, majd James egyetértően bólint.
- Hívjak esetleg egy taxit? Vagy adjam inkább a kocsikulcsát?
- Nem köszönöm, jobb lesz, ha gyalog megyek- mondja Justin, majd kezet fog James-szel és elindul az esőben, a munkahelye felé. 
A reggeli forgalom teljesen máshogy fest a járdáról szemlélve, mint az utakról. Minden sokkal részletesebb, mint a motoron ülve, főleg, ha az ember 150 km/órával halad az úton. Akkor semmit sem venni észre abból, ami a hatalmas városban történik. A kávézókban az ajtón túl is kacskaringózik a sor, legtöbben miután megveszik kávéjukat alig várják, hogy kiszabaduljanak az üzletből. Sokat a padon ülve, vagy épp a járdán sietve lapozgatják a napilapokat, és vannak akik mérgesen zsörtölődnek, amiért nem lehet taxit fogni. Akadnak olyanok is, akik már ilyenkor a főnökükkel konzultálnak telefonon, hogy miért fog késni a mandulatejes kávéjuk, vannak akik a gyerekeiket viszik iskolába, vagy éppen az óvodába. Justin kikapja a telefont a zsebéből, majd felveszi. Az egyik munkatársa az.
- Merre vagy?
- Hamarosan ott vagyok! Ez az eső, teljesen felforgatja a közlekedést!
- Vagy csak a tiédet- Liam hangján hallani, hogy vigyorog.
- Foghattam volna taxit is! De nem tettem!
- Büszke vagyok rád- Liam teljesen elveszti a türelmét és beleröhög a telefonba.
Justin eközben bosszúsan lelép a zebrára, arcába folyik a hajáról az összes víz. Még mindig nem állt el az eső. Éles hangot hall, majd oldalra pillant. Földbe gyökerez a lába, meg sem tud moccanni. Reménykedik benne, hogy a motor meg tud állni de téved. Telefonja lehull a földre, őt pedig elsodorja az éppen fékező motor.
- Justin! Justin ott vagy még?- Liam kétségbeesett hangja hallatszik a telefonból. Azonban nem érkezik válasz. A motoros leszáll a járműről, majd az elsodort férfi mellé guggol. 
- Valaki azonnal hívja a mentőket!- kiáltja el magát, majd hamarosan meg is érkezik a segítség, egy nő az egyik kezében a telefonja, másik kezével pedig kislánya aprócska kezét szorítja. 
- A mentők hamarosan megérkeznek- mondja, majd a háttérből már hallani is a sziréna monoton hangját. A kislány az ájult Justinra pillant, majd elcsodálkozik.
- Anya! 
- Tessék szívem?- néz le rá az édesanyja.
- A bácsi meg fog halni?- kérdi a kislány, majd hatalmas szemeit ismét a földön fekvő férfire mereszti. Embertelen pózban fekszik, körülötte a tócsákban már elkeveredett vére is. Az anya szipogva megszorítja kislánya kezét.
- Nem tudom kicsim- mondja erőtlen hangon.
A mentőautó kerekei kissé megcsúsznak az úton, majd hatalmas fékezés után megáll. Két középkorú férfi száll ki az autóból, majd megkezdik Justin újraélesztését, és ellátását.

4 megjegyzés:

  1. Na szóval.
    Én édes kevés blogot olvasok, bevallom neked. Nagyon válogatós típus vagyok, nem sok minden fog meg. De ha valami netalántán elnyeri a tetszésemet, megszállottan várom a következő részt.:)
    Eddig tetszik, kíváncsi vagyok hogyan fog megbírkózni ezzel Justin. Érdekel hogy miért is hagyja majd el a barátnője, hiszen szegény majdnem hogy meghal. Elég "kedves" személyiség lehet az a nő.:D
    Ha kevés megjegyzés érkezik, ne keseredj el. Tudom hogy a visszajelzesek fontosak, ezzel én is tisztában vagyok, mert az írónak az olvasók sokat jelentenek. (mint mondtam, én imádom az olvasóimat*.*). Az egésznek az a titka hogy ne add fel, ha kevés komment érkezik. Idővel többen elolvassak, megtetszik nekik.
    Szépen írsz, tetszik hogy ilyen remekül leírod az adott balesetet/szituációt. Nekem ezekkel általában meg gyűlik a bajom, máskor pedig szemrebbenés nélkül írok róla vagy 8-10 sort. Na de ez már az én írásmódom.
    Várom a következőt :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen a kommentedet! El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok! Nagyon nagyon köszi, és visszavárlak a következő részre is! :)
      Ölel: Csenge K.

      Törlés