Sziasztok!
Nagyon örülök, hogy ilyen sok embert érdekel a sztorim! El sem tudom mondani milyen boldog vagyok! Ha tetszett nektek a rész írjátok le a véleményeiteket! Igyekszem a következő résszel, ha gondoljátok készítek egy csoportot, amiben értesítelek benneteket a következő rész érkezéséről! Nos nem is húzom tovább a szót, itt a prológus, jó olvasást mindenkinek!
Prológus
2015. Október 14.
- Tényleg muszáj elmenned?- kérdi a lány, mikor Justin kilép a fürdőszobából.
- Ha nem kellene elmennem, itt maradnék veled, hidd el.
Justin rámosolyog a lányra, majd a szekrényében kezd kutatni a legújabb inge után.
- Jobb lenne, ha elköltöznénk innen, és új életet kezdenénk- mondja a lány, majd kiskutya szemekkel pillant Justinra.
- Nem tehetem. Kell ez a munka és ezt te is tudod.
- Annyi megbízatásod volt már. És még mennyi lesz! Nem igaz, hogy egyetlen egyet nem tudsz mellőzni. Kérlek! Tedd meg értem! Kérlek!- a lány közelebb sétál Justinhoz, majd szorosan magához húzza a fiút.- Justin! Kérlek ne hagyj itt ismét!
- Sajnálom- mondja Justin, majd megöleli a lányt és megcsókolja.
- Kérlek!
- Mennem kell.
Justin az ajtóhoz lép, majd egy utolsó pillantást vet gyönyörű barátnőjére. Ekkor elhatározza, hogy amikor viszontlátja őt, el fogja jegyezni.
Beszáll a liftbe, majd megnyomja a földszint gombot.
- Jó reggelt Mr.Bieber!- köszönti a szálloda biztonsági őre.
- Jobb is lehetne! Milyen időnk van ma?
- Nem jó! Hajnal óta csak esik és esik.
- Hm, akkor nincs motoros idő- mondja Justin, majd James egyetértően bólint.
- Hívjak esetleg egy taxit? Vagy adjam inkább a kocsikulcsát?
- Nem köszönöm, jobb lesz, ha gyalog megyek- mondja Justin, majd kezet fog James-szel és elindul az esőben, a munkahelye felé.
A reggeli forgalom teljesen máshogy fest a járdáról szemlélve, mint az utakról. Minden sokkal részletesebb, mint a motoron ülve, főleg, ha az ember 150 km/órával halad az úton. Akkor semmit sem venni észre abból, ami a hatalmas városban történik. A kávézókban az ajtón túl is kacskaringózik a sor, legtöbben miután megveszik kávéjukat alig várják, hogy kiszabaduljanak az üzletből. Sokat a padon ülve, vagy épp a járdán sietve lapozgatják a napilapokat, és vannak akik mérgesen zsörtölődnek, amiért nem lehet taxit fogni. Akadnak olyanok is, akik már ilyenkor a főnökükkel konzultálnak telefonon, hogy miért fog késni a mandulatejes kávéjuk, vannak akik a gyerekeiket viszik iskolába, vagy éppen az óvodába. Justin kikapja a telefont a zsebéből, majd felveszi. Az egyik munkatársa az.
- Merre vagy?
- Hamarosan ott vagyok! Ez az eső, teljesen felforgatja a közlekedést!
- Vagy csak a tiédet- Liam hangján hallani, hogy vigyorog.
- Foghattam volna taxit is! De nem tettem!
- Büszke vagyok rád- Liam teljesen elveszti a türelmét és beleröhög a telefonba.
Justin eközben bosszúsan lelép a zebrára, arcába folyik a hajáról az összes víz. Még mindig nem állt el az eső. Éles hangot hall, majd oldalra pillant. Földbe gyökerez a lába, meg sem tud moccanni. Reménykedik benne, hogy a motor meg tud állni de téved. Telefonja lehull a földre, őt pedig elsodorja az éppen fékező motor.
- Justin! Justin ott vagy még?- Liam kétségbeesett hangja hallatszik a telefonból. Azonban nem érkezik válasz. A motoros leszáll a járműről, majd az elsodort férfi mellé guggol.
- Valaki azonnal hívja a mentőket!- kiáltja el magát, majd hamarosan meg is érkezik a segítség, egy nő az egyik kezében a telefonja, másik kezével pedig kislánya aprócska kezét szorítja.
- A mentők hamarosan megérkeznek- mondja, majd a háttérből már hallani is a sziréna monoton hangját. A kislány az ájult Justinra pillant, majd elcsodálkozik.
- Anya!
- Tessék szívem?- néz le rá az édesanyja.
- A bácsi meg fog halni?- kérdi a kislány, majd hatalmas szemeit ismét a földön fekvő férfire mereszti. Embertelen pózban fekszik, körülötte a tócsákban már elkeveredett vére is. Az anya szipogva megszorítja kislánya kezét.
- Nem tudom kicsim- mondja erőtlen hangon.
A mentőautó kerekei kissé megcsúsznak az úton, majd hatalmas fékezés után megáll. Két középkorú férfi száll ki az autóból, majd megkezdik Justin újraélesztését, és ellátását.

Na szóval.
VálaszTörlésÉn édes kevés blogot olvasok, bevallom neked. Nagyon válogatós típus vagyok, nem sok minden fog meg. De ha valami netalántán elnyeri a tetszésemet, megszállottan várom a következő részt.:)
Eddig tetszik, kíváncsi vagyok hogyan fog megbírkózni ezzel Justin. Érdekel hogy miért is hagyja majd el a barátnője, hiszen szegény majdnem hogy meghal. Elég "kedves" személyiség lehet az a nő.:D
Ha kevés megjegyzés érkezik, ne keseredj el. Tudom hogy a visszajelzesek fontosak, ezzel én is tisztában vagyok, mert az írónak az olvasók sokat jelentenek. (mint mondtam, én imádom az olvasóimat*.*). Az egésznek az a titka hogy ne add fel, ha kevés komment érkezik. Idővel többen elolvassak, megtetszik nekik.
Szépen írsz, tetszik hogy ilyen remekül leírod az adott balesetet/szituációt. Nekem ezekkel általában meg gyűlik a bajom, máskor pedig szemrebbenés nélkül írok róla vagy 8-10 sort. Na de ez már az én írásmódom.
Várom a következőt :)
Köszönöm szépen a kommentedet! El sem tudom mondani mennyire boldog vagyok! Nagyon nagyon köszi, és visszavárlak a következő részre is! :)
TörlésÖlel: Csenge K.
Siess!😍❤️
VálaszTörlésSietek <3
Törlés